Így az első áldást idén tőlük kaptuk. A kíniaktól. Meg az ördögűzést.

Mégis csak az ő századukat/ezredüket éljük, meg - állítólag - ők fedezték fel a világot 1421-ben. Nincs fontosabb tehát egy kínai áldásnál ezekben a nehéz időkben, amikor a világgazdaság is rogyadozik, meg a szélsőséges időjárási jelenségek is egyre mutatják, a klíma változik. Az első birodalom lehet bedől, de már melegít a következő birodalom.

 

 

 

 

Ők februárban ünneplik az újévüket. Ami a vörös lampionerdőkből mutatkozik meg, az aranylón lengedező „happy chinese new year” feliratokból, rózsaszín virágzó fácskás, arany oroszlános, arany bikás díszletekből.

Meg a várost járó újévi haknicsapatokból. Mint nálunk a betlehemesek, csak kicsit zajosabbak. Pörgősebbek. Püfölik a dobokat, a cintányérokat. Ezzel űzik el a rossz szellemeket és hoznak szerencsét. És a csörömpölésre akrobatikus mutatványt tolnak 30 fokban sárkányos/oroszlános jelmezben. Bárhol bárkinek. Kis buszokkal járják a truppok a várost, csörömpölnek és ugrálnak. Az emberek meg kameráznak.

Tavaly egy kis lakótelepi boltocska előtt futottunk bele egybe, idén csak át kellett sétálni az út túloldalára a Times Square nevű pláza elé és a monumentális árkádok alatt folyt a show. Azt mondják a helyi erők, hogy magánházakhoz is elmennek akár verni a dobjaikat, hogy űzzék azokat a fránya rossz szellemeket.

Na ez ránk is fért, belőlünk is volt mit kiűzniük az otthoni klímából kiszabadulva. Így nemcsak a meteorológiai nyár ért minket Kuala Lumpurban.